Skadi című novellám a tengerek túlhalászatából fakadó veszélyekre hívja fel a figyelmet.
Óceánjaink túlhalászata azt jelenti, hogy a halászat olyan gyors ütemben zajlik, hogy az egyes fajok már nem képesek pótolni a kifogott mennyiséget. Napjainkban ez a tengeri élővilágot fenyegető legnagyobb veszély, amelynek orvoslására halászati kvótákat határoztak meg, ez azonban sajnos még tovább rontott a helyzeten, mert egyrészt nemzetközi szinten nem kikényszeríthető a betartásuk, másrészt fellendült miatta az illegális halászati tevékenység.
Ha csak a legális hajóflottákat vesszük figyelembe, ma háromszor több halászflotta van, mint amennyit az óceánok el tudnának tartani. Azonban az 1989-es rekordmértékű fogási mennyiséget nem tudják túlszárnyalni, a fogott mennyiség rohamosan csökken.
A túlhalászat sajnálatos velejárója az is, hogy nem csak a kifogott halak egyedszámában okoz drasztikus csökkenéseket, hanem ez egész táplálékláncot befolyásolja. A Balti-tengeren például – ahol a Skadi játszódik – a túlhalászatot a fókák és a tengeri madarak populációi is megérezték, amikor az élelmük fogyatkozni kezdett.
A tőkehal populáció, amely a balti-tengeri halászat legfontosabb halfaja, már 1999 óta nem tudja pótolni a kifogott mennyiséget, jelenleg történelmi mélyponton van az egyedszáma.
Az Európai Unió által megállapított kvóták azonban túl magasak: 2017 októberében 5597 tonnában állapította meg a balti-tengeri tőkehal maximálisan kifogható mennyiségét, azonban a populáció felépüléséhez legfeljebb 1376 tonnás kvótára lenne szükség.
Az Európai Unió a halászati termékek legnagyobb egységes piaca a világon, tagországai a legfontosabb nettó importőrök. Érthető tehát, hogy igen nagy pénzekről van szó, amikor döntéseket hoznak a kvótákról. Azonban, ha a jelenlegi helyzet folytatódik, már 2020-ban helyrehozhatatlan lesz a balti-tengeri tőkehal állománya.
Az olyan hatalmas halászhajók, mint a történetben szereplő Skadi, a világon jelenleg munkában álló 3,8 millió halászhajónak csupán 1%-át teszik ki, mégis ez az 1% végzi el a teljes halászat felét. A profit maximalizálása érdekében a jelenlegi trend a hajók méretének növelése, „szuper-halászhajókat” bocsátanak vízre, amelyek kétféle módszerrel dolgoznak. Egyik részük vontatóhálós technikát alkalmaz (ez jelenti a legnagyobb környezetkárosítást, mert a tengerfenéket gyakorlatilag legyalulja), a másik pedig fenékzsinóros módszerrel (amely viszont a halászó madarakra jelent hatalmas veszélyt, amikor a csalétkekre lecsapva bekapják a horgot és megfulladnak).
A túlhalászat elleni megoldás lehetne a pihentető időszak bevezetése, amelynek során egy-egy veszélyeztetett halfaj halászatát betiltják. Ezek az időszakok a fajok szaporodási idejére esnének, így lenne esélye regenerálódni a populációnak. Természetesen ezeket a szabályokat szigorúan be kellene tartatni, amelyhez külön szervezetet kellene felállítani és egységeket létrehozni.
A történetben genetikailag módosított fajokkal akarják újranépesíteni a Balti-tengert. Történtek már hasonló próbálkozások a valóságban is: emberi fogyasztásra alkalmas, genetikailag módosított (GMO) halakat hoztak létre. 2015 novemberében az Egyesült Államok jóváhagyta a génmódosított AquAdvantage lazac forgalmazását. Ez a GMO lazac az atlanti lazac változata, amelyben a növekedési hormonért felelős gén a chinook lazacból és egy óceáni tőkehalfajból származik, ezért kétszer gyorsabban tud növekedni. Alig másfél év alatt elérheti a piacképes súlyát.
Természetesen ez felvet néhány problémát. A génmódosított halakat természetes vizektől hermetikusan elzárt környezetben fejlesztik – a legtöbb esetben. Azonban korábban is volt már rá példa, hogy halneveldékből természetes vizekbe kerültek át állatok. Génmódosított élőlényeknél ez a kockázat fokozott veszélyt jelent, hiszen például egy fele annyi idő alatt felnövő faj sikeresebb, gyorsabban szaporodik, ezáltal kiszoríthatja természetes rokonát a környezetéből. Továbbá a természetes vizekbe kijutott, módosított állatok evolúciós változásokon mehetnek keresztül.
AquAdvantage lazac és természetes rokona. Mindkét példány 18 hónapos
Ha szeretnél részt venni a tengeri élővilág védelméért folytatott küzdelemben, támogathatod például az OCEANA-t, amely a legnagyobb nemzetközi, non-profit szervezet. Az Oceana a tengerek megmentéséért munkálkodik, egyik legfontosabb feladataik közé tartozik a túlhalászat elleni fellépés.
[DISPLAY_ULTIMATE_SOCIAL_ICONS]