A Gyomlálóban olvashattátok azt a kifejezést, hogy dizájner babák, amely nem egy újkeletű gondolat, foglalkozott a genetikailag tervezett emberek problémájával már egy rakás regény és film (kedvenceim a témában a Gattaca c. film, illetve a Szép Új Világ – itt ugyan nem a mai értelemben vett modern génaminpulációt alkalmazzák, de a célja, lényege ugyanaz).
A génmódosítással foglalkozik a Kurzgesagt youtube-csatorna alábbi kis videója. Nagyon szeretem ezt a csatornát, rövid, de színvonalas ismeretterjesztő / magyarázó videóik egy csomó érdekes problémát járnak körül.
Van magyar felirat is.
„Dizájnerbabák, a betegségek vége, génmódosított emberek, akik soha nem öregszenek meg. Elképesztő dolgok, melyeket eddig csak sci-fi történetekből ismerhettünk, most valósággá válnak. Az egyetlen, amit biztosan tudhatunk, hogy rengeteg minden fog visszafordíthatatlanul megváltozni.”
Ezeket a képeket egy mesterséges intelligencia készítette, amikor a programozó azt mondta neki, hogy alkosson új állatokat sok-sok bogár, emlős és madár fekete-fehér képe alapján. Egy-két alkotás szerintem elég para lett, mindenesetre érdekes maga az alkotói folyamat: a szoftver láthatóan abból dolgozik, ami már adot. Létező állatok létező testrészeit keverte össze, alkotott új kombinációkat a meglévő elemekből…
Ahogy mi emberek is sokan, amikor arra sarkall valami, hogy képzeljük el a nemlétezőt. Számtalan film, képzőművészeti vagy irodalmi alkotás fantázialényei levezethetők valóságos élőlényekből. A kedvenceim az Alien Xenomorph-jai, a Dolog, a dementorok, és talán a Júdás-faj.
Ezek közül alighanem a Xenomorph a legegyedibb és legeredetibb alkotás (Giger bácsi azért rendesen odatette magát), de még abban is felismerhető, milyen testrészek inspirálták, ráadásul az első rész misztikus, érthetetlen, lovecrafti szörnyetege a második filmre egy lépéssel még közelebb kerül a valósághoz, amikor kiderül a bolyszerű társadalmuk, élükön a tojásokat rakó királynővel.
Mi az igazán eredeti? Az, ami 100%-osan a fantázia szüleménye? Egyáltalán elképzelhetünk ilyesmit? És ha nem, ha minden képzeletbeli lény szükségszerűen valamilyen valóságos dologból fakad, hol húzódhat a bizonytalan határ az eredeti alkotások és az unalmas, ötlettelen kreálmányok között? Lehet, hogy az egésznek a kulcsa az összetettség, bonyolultság? Ettől lesz „jobb” egy Xenomorph egy egyszarvúnál?
Indult a facebook oldalamon egy nyereményjáték. Ha szeretnél egy dedikált kötetet, nem kell mást tenned, az eredeti bejegyzés alá kommentben megírni, mit olvastál a járvány idején!
A sorsolásban azok vesznek részt, akik hozzászólnak és/vagy megosztják a bejegyzést.
A határidő június 27. (szombat) éjfél, a nyertes nevét pedig vasárnap este hat órakor teszem közzé az oldalon, külön facebook bejegyzésben, és ennél a bejegyzésnél is feltüntetem majd. A nyertessel privát üzenetben veszem fel a kapcsolatot.
Az ajándékcsomagot jövő héten juttatom el a boldog nyerteshez.
Indiában elég pofátlanul lopnak a majmok, de most minden korábbin túltettek: megtámadtak egy laborasszisztenst, és elvitték a nála lévő koronavírus-mintákat. Most a hatóságok attól tartanak, hogy a majmok megfertőzhetik az embereket a környéken.
Az ilyen kis sztorik azok, amelyek miatt biztosan tudom, hogy a valóságban élek, és nem egy disztópikus vagy poszt-apokaliptikus regény szereplője vagyok.
Csak a valóság tud ilyen eszement közjátékokat produkálni még a legnagyobb felfordulás közepén is. Ha ez most regény lenne, a főhösök már a végjátékban futnának versenyt az idővel, és nem férne bele egy ilyen kis geg.
A 22. században járunk. Az emberiség rohamosan halad afelé, hogy új biotechnológiai megoldásokkal választ találjon problémáira, és egyre ellenállóbbá tegye önmagát. Úgy tűnik, a fejlődésnek csupán etikai megfontolások szabhatnak ideig-óráig határt. Csakhogy mindig akad olyan ellenség, amely megtalálja a kiskapukat, és hirtelen, a legváratlanabb módon csap le.
Danyelle Gardens, a londoni egyetemista élete egyik napról a másikra fenekestül felfordul, amikor egy buli után megtámadják. Ráadásul hamarosan rá kell jönnie, hogy az egész világ megváltozik körülötte – a változás pedig gyors és erőszakos. Civilizációnknak nem is egy, de rövidesen több különböző halálos járvánnyal kell szembenéznie, amelyek átformálják viszonyunkat a természettel: az, ami egykor csodálatra késztette az embert, hamarosan félelemmel és utálattal tölti el, az indulatok pedig elszabadulnak. Danyelle akaratán kívül kerül az események középpontjába. A világméretű katasztrófa erejét meghaladó kihívások elé állítja, és mindent fel kell áldoznia, hogy megmentse azokat, akiket szeret.
A Gyomláló egy fiatal lány pokoljárásán keresztül mutatja be, mi történt kétezer évvel a Korcsok két főhőse, Rany és Angyal találkozása előtt. Az önmagában is kerek egészet alkotó történet olyan kérdéseket feszeget, melyek napjainkban aktuálisabbak, mint valaha.
A regény megvásárolható országszerte a könyvesboltokban és a Főnix Könyvműhely webshopjában.
Ez a rövid kis novella a szokásostól eltérően nem sci-fi. Azért remélem, élvezni fogjátok 🙂
Pogácsa
R. J. Hendon
Anitát az arcába lendülő hurkás kis karocska ébresztette. Óvatosan leemelte magáról az éjszaka közepén maga mellé fektetett gyermeke végtagját, és egy elnyomott ásítással oldalra fordult. A redőny résein keresztül vízszintes vonalakat rajzolt a hálószoba falára a hajnali világosság. Férje már úton volt a munkahelyére.
Ismerte magát annyira, hogy tudja: már nem fog visszaaludni. Megpróbált észrevétlenül kisurranni a szobából, hogy legyen ideje meginni egy kávét, de a reccsenő szalagparketta meghiúsította terveit. A felzendülő gyereksíráshoz rövidesen a szomszéd szobából átszűrődő „Anya! Anya!”-kiáltások társultak.
Anita felnyalábolta a nagy ágyról a másfél éves Bencét, és a folyosón találkozott a szobájából kitámolygó, álmos szemű, négyéves Petivel, aki ugatós köhögéssel kívánt jó reggeltet. Amíg a gyerekek boldogan kortyolták a kakaójukat és majszolták a vajaskiflijüket, épp maradt annyi ideje, hogy lefőzze az áhított kávét a kotyogósban.
Miután kellőképp felébredt, kiporszívózta a lakást – a folyosót kénytelen volt kétszer, mivel kiszakadt a porzsák, és egy bús puffanással beterítette a járólapot –, majd elindította a mosógépet egy nadrágzsebben felejtett papír zsebkendővel.
A gyerekek hozzáláttak, hogy egymáson, a macskán és a lakás berendezési tárgyain vezessék le felgyülemlett energiáikat, Anita pedig répát pucolt, hagymát aprított, húst szeletelt, babot áztatott. A főzést Bence éktelen visítására félbeszakította, és elindult, hogy kiszabadítsa a két ruhásszekrény közé beszorult gyermeket, ám a menekítő akciónak az odaégett vöröshagymával fizette meg az árát. Kiborította a megfeketedett kockákat, és újra kezdte az elejétől. Negyed órával később már vidáman bugyborékolt a tűzhelyen a bableves, a mirelit pogácsák pedig sárga fényben izzadtak a sütőben.
Anita egy elégedett sóhajjal lehuppant a kanapéra, amellyel akaratlanul azt sugallta gyermekeinek, hogy elérkezett az idő egy kis anyanyúzásra. Az egyre hevesebbé váló játékot azzal sikerült kordában tartania, hogy leült velük a szőnyegre legózni – így negyed annyi óvatlan taposást kellett elszenvednie.
A macska épp ebéd előtt látta elérkezettnek az időt, hogy a nappali közepén megszabaduljon a szőrgombóctól, és Anita mindössze egy másodperccel késett el a fehér szőnyeg megmentéséről. Mire kisikálta a szennyeződést a hosszú, bolyhos szálak közül, a konyhából gyanús szag gomolygott ki; ekkor jutott eszébe, hogy megfeledkezett a pogácsákról. Már menthetetlenek voltak: kicsi, feketedő buckák maradtak belőlük.
A gyerekek pogácsa nélkül is elégedetten szürcsölték a bablevest, igaz, Bence szokása szerint az ebéd végén leborította a tálat a földre és beterítette a padlót. Anita feltakarította a kiömlött levest, átpelenkázta a kicsit, gumicukorral megvesztegette Petit, hogy vegye be a gyógyszert, majd őt is átöltöztette, mert magára löttyintette a málnaszörpöt. A csendes pihenőre hálózsákba feszegette a vonagló, sikítozó Bencét, és ágyba parancsolta Petit. A nagyobbik fiú ahogy elfeküdt, rögtön el is kezdett köhögni. Ezzel minduntalan felébresztette a másik szobában pihenő öccsét, aki hangos bömböléssel felelt rá.
Mire Anita férje hazaért a munkából, a gyerekek már újfent a szoba közepére borított játékok közt fetrengtek. Szemhunyásnyit sem aludtak.
– Sziasztok! – köszönt András, és felakasztotta kabátját a fogasra.
Felesége egy csókkal köszöntötte, míg a gyerekek önfeledt extázisban körülugrálták apjukat.
– Milyen napod volt? – kérdezte Anita, miután szóhoz jutott.
– Ne is mondd! – legyintett András.
A konyhában melegített magának egy tányér bablevest, Anita pedig vágott neki egy szelet kenyeret.
– A fél nap értekezlettel telt, bent ültünk mind a tárgyalóban és hallgattuk a negyedéves jelentést. Tíz perc után azt hittem, lefordulok a székről. Aztán elővettem a mobilt. Máshogy nem lehet kibírni…
– Aha.
András megkóstolta a bablevest, és jólesően csettintett a nyelvével. Aztán észrevette a kenyeret, és kérdőn feleségére nézett.
Megjelent a márciusi Galaktika, benne egy novellámmal, amelynek címe: Túlvilág Részvénytársaság
Egy cég a tudat lementésével a halál utáni élet lehetőségét kínálja fel tehetős ügyfelek részére. Azonban az egyik előfizető nem várt problémák elé állítja a vállalat jogászait, mert felesége meggyilkolása miatt halálra ítélték…
A Galaktika magazint keressétek az újságárusoknál, vagy a Galaktikabolt webshopban!
Skadi című novellám a tengerek túlhalászatából fakadó veszélyekre hívja fel a figyelmet.
Óceánjaink túlhalászata azt jelenti, hogy a halászat olyan gyors ütemben zajlik, hogy az egyes fajok már nem képesek pótolni a kifogott mennyiséget. Napjainkban ez a tengeri élővilágot fenyegető legnagyobb veszély, amelynek orvoslására halászati kvótákat határoztak meg, ez azonban sajnos még tovább rontott a helyzeten, mert egyrészt nemzetközi szinten nem kikényszeríthető a betartásuk, másrészt fellendült miatta az illegális halászati tevékenység.
Ha csak a legális hajóflottákat vesszük figyelembe, ma háromszor több halászflotta van, mint amennyit az óceánok el tudnának tartani. Azonban az 1989-es rekordmértékű fogási mennyiséget nem tudják túlszárnyalni, a fogott mennyiség rohamosan csökken.
A túlhalászat sajnálatos velejárója az is, hogy nem csak a kifogott halak egyedszámában okoz drasztikus csökkenéseket, hanem ez egész táplálékláncot befolyásolja. A Balti-tengeren például – ahol a Skadi játszódik – a túlhalászatot a fókák és a tengeri madarak populációi is megérezték, amikor az élelmük fogyatkozni kezdett.
A tőkehal populáció, amely a balti-tengeri halászat legfontosabb halfaja, már 1999 óta nem tudja pótolni a kifogott mennyiséget, jelenleg történelmi mélyponton van az egyedszáma.
Az Európai Unió által megállapított kvóták azonban túl magasak: 2017 októberében 5597 tonnában állapította meg a balti-tengeri tőkehal maximálisan kifogható mennyiségét, azonban a populáció felépüléséhez legfeljebb 1376 tonnás kvótára lenne szükség.
Az Európai Unió a halászati termékek legnagyobb egységes piaca a világon, tagországai a legfontosabb nettó importőrök. Érthető tehát, hogy igen nagy pénzekről van szó, amikor döntéseket hoznak a kvótákról. Azonban, ha a jelenlegi helyzet folytatódik, már 2020-ban helyrehozhatatlan lesz a balti-tengeri tőkehal állománya.
Az olyan hatalmas halászhajók, mint a történetben szereplő Skadi, a világon jelenleg munkában álló 3,8 millió halászhajónak csupán 1%-át teszik ki, mégis ez az 1% végzi el a teljes halászat felét. A profit maximalizálása érdekében a jelenlegi trend a hajók méretének növelése, „szuper-halászhajókat” bocsátanak vízre, amelyek kétféle módszerrel dolgoznak. Egyik részük vontatóhálós technikát alkalmaz (ez jelenti a legnagyobb környezetkárosítást, mert a tengerfenéket gyakorlatilag legyalulja), a másik pedig fenékzsinóros módszerrel (amely viszont a halászó madarakra jelent hatalmas veszélyt, amikor a csalétkekre lecsapva bekapják a horgot és megfulladnak).
A túlhalászat elleni megoldás lehetne a pihentető időszak bevezetése, amelynek során egy-egy veszélyeztetett halfaj halászatát betiltják. Ezek az időszakok a fajok szaporodási idejére esnének, így lenne esélye regenerálódni a populációnak. Természetesen ezeket a szabályokat szigorúan be kellene tartatni, amelyhez külön szervezetet kellene felállítani és egységeket létrehozni.
A történetben genetikailag módosított fajokkal akarják újranépesíteni a Balti-tengert. Történtek már hasonló próbálkozások a valóságban is: emberi fogyasztásra alkalmas, genetikailag módosított (GMO) halakat hoztak létre. 2015 novemberében az Egyesült Államok jóváhagyta a génmódosított AquAdvantage lazac forgalmazását. Ez a GMO lazac az atlanti lazac változata, amelyben a növekedési hormonért felelős gén a chinook lazacból és egy óceáni tőkehalfajból származik, ezért kétszer gyorsabban tud növekedni. Alig másfél év alatt elérheti a piacképes súlyát.
Természetesen ez felvet néhány problémát. A génmódosított halakat természetes vizektől hermetikusan elzárt környezetben fejlesztik – a legtöbb esetben. Azonban korábban is volt már rá példa, hogy halneveldékből természetes vizekbe kerültek át állatok. Génmódosított élőlényeknél ez a kockázat fokozott veszélyt jelent, hiszen például egy fele annyi idő alatt felnövő faj sikeresebb, gyorsabban szaporodik, ezáltal kiszoríthatja természetes rokonát a környezetéből. Továbbá a természetes vizekbe kijutott, módosított állatok evolúciós változásokon mehetnek keresztül.
AquAdvantage lazac és természetes rokona. Mindkét példány 18 hónapos
Ha szeretnél részt venni a tengeri élővilág védelméért folytatott küzdelemben, támogathatod például az OCEANA-t, amely a legnagyobb nemzetközi, non-profit szervezet. Az Oceana a tengerek megmentéséért munkálkodik, egyik legfontosabb feladataik közé tartozik a túlhalászat elleni fellépés.
Rendhagyó könyvajánlóval jelentkezem, ugyanis ez a mostani nem egy sci-fi, de még csak nem is regény, hanem a Metropolis Media kiadásában magyarul megjelent Csináld utánam! című módszertan-könyv. Mint tudjátok, a sci-fi mellett a másik szerelemem a kutyák világa, ez a könyv pedig egy új módszert ismeretet meg az olvasókkal a kutyakiképzésről, valamint a kutyák szociális tanulásáról.
Lehetséges-e szociális tanulással tréningezni a kutyákat? Igen!
A kiképzők és gazdák számára van egy igen jó hírünk. Magyar kutatók munkájának köszönhetően ma már tudjuk, hogy a kutyák képesek az emberi viselkedés megfigyelése révén új feladatokat elsajátítani. A Do As I Do hasznos lehet segítő- és terápiás kutyák vagy más munkakutyák képzése során is, de családi kutyáknak ugyanúgy, ha szeretnénk, hogy kedvencünk bonyolultabb feladatokat is meg tudjon tanulni. Azonban a Do As I Do módszernek van még egy nagy előnye: a gazdák, akik ezzel a módszerrel (is) dolgoznak, egy sokkal mélyebb kutya–gazda kapcsolatra tehetnek szert, ami az élet más területein is meghálálja magát.
A könyv tartalmazza a kezdő lépéseket és videomelléklettel segíti a módszer elsajátítását. A Do As I Do módszer azonban folyamatosan tovább alakul.
Az említett videó letöltéséhez szükséges adatokat megtalálja a könyvben.
Írója, Dr. Claudia Fugazza az Eötvös Lóránd Tudományegyetemen szerezte meg PHD fokozatát az Etológia Tanszéken, és jelenleg is aktívan folytatja kutatásait a témában. Ennek a kutatásnak az eredménye ez a könyv, valamint a módszer, amelynek neve eredetileg „Do as I do” – vagyis csináld utánam (vagy csináld, ahogy én).
A könyvajánlót egy hozzáértő személlyel együtt írom, aki nem más, mint a feleségem, Rita, a Jócsontok fehérvári kutyaiskola tagja. A Csináld utánam! már felkeltette a figyelmét a jelentősebb magyar kutyaiskoláknak is, azonban azt már az elején hangsúlyozni kell, hogy ez a módszertan nem a kezdő kutyásoknak való. Tehát egész pontosan ez a könyv nem fog segíteni azoknak, akik éppen meg akarják tanítani Fifikét, hogy ne ráncigálja a pórázt és ne akarja meggyilkolni a szomszéd macskát vagy hogy kiszökdössön, amikor tombol a tüzelési időszak. A Csináld utánam! nem egy külön, teljes értékű tanulási módszer, hanem a már meglévőkre épít – feltételezi, hogy a kutyának már megvan az alapképzettsége (az azonban mindegy, hogy a hagyományos vagy a tükör módszer szerint képezték a kutyát).
Lényege a szociális tanulás, vagyis a fejlett, társas közegben élő állatok azon képessége, hogy kölyökkorban ellesik egymástól a fontos dolgokat.
A hat fejezetre bontott könyv első fejezete elmeséli, hogy Claudia hogyan jött rá erre a módszerre saját kutyája kapcsán. Síria, a csehszlovák farkaskutya imádott a megnyitott csapnál inni, és esténként mindig megkérte gazdáját, hogy nyissa meg neki. Egyik este azonban Claudia nem ért rá, ezért a kutya megoldotta maga. Amikor erre Claudia rájött, megleste a kutyát, és a saját szemével bizonyosodhatott meg róla, hogy Síria bizony elleste tőle, hogyan kell kinyitni a csapot!
Sokáig vita tárgya volt az a nézet, hogy a kutyák képesek a szociális tanulás révén embertől ellesni különböző dolgokat, azonban az ELTE Etológiai Tanszékén végzett kutatás bebizonyította, hogy igenis működik a dolog.
A második fejezet egy kicsit bővebb betekintést nyújt a szociális tanulásba, amelyet korábban már több fajnál is tanulmányoztak, például a delfineknél, papagájoknál, teknősöknél, fókáknál és a csimpánznál is. Mindegyik állat ellesett az embertől trükköket és képes volt alkalmazni is a tanultakat. Kutyák esetében a szociális tanulásra mutató jeleket felfedeztek már, például a drogkereső kutyák kiképzése közben: az a kölyök sokkal ügyesebbnek bizonyult, amelyik egy felnőtt drogkereső kutya mellett tanulhatott. De az embertől való szociális tanulás még sokáig ellentmondásos volt.
A harmadik fejezetben kezdődik az izgalmas rész, gyakorlati példákon keresztül vezet be a módszertanba. Először az utánzás szabályait kell megtanítanunk a kutyának olyan dolgokkal, amiket már tud. Tehát, ha a kutya például a hagyományos vagy a tükörmódszerrel megtanulta, hogyan kell vezényszóra megkerülni egy bóját, akkor úgy vezethetjük rá az utánzásra, imitációra, ha mi magunk megmutatjuk, mit kell tenni, és utána egy vezényszóval (pl. csináld!) dolgára küldjük. Az elő-tréning során hat feladatot kell a kutyának teljesítenie, csak vezényszóra, testjelek nélkül (tehát nem mutogatunk, csak mondjuk), és egyedül, emberi interakció nélkül.
A feladatok érdekesek, izgalmasak, főleg azok számára, akik szeretnék tágítani az ismereteiket a kutyakiképzések fajtáiról, valamint akiket komolyabban érdekel az etológia. Fontos leszögezni, hogy ez nem nevelési módszertan, hanem tanítási módszer, már jól nevelt és tanulni szerető kutyáknak.
A negyedik fejezet az alapozás után új dolgokat tanít, olyanokat, amilyeneket a kutya még nem tanult meg, illetve amiket a hagyományos módszerrel túl bonyolult lenne megtanítani neki. Például, húzza ki az egyik fiókot és hozzon belőle valamit…
A gyakorlatokhoz mellékelt folyamatábrák nagyon jók, szemléletesek, valamint ehhez még hozzájön a videó anyag, ami további segítséget nyújt, de egy tapasztaltabb gazdinak már a képek is elég segítséget nyújtanak. Ehhez még hozzáadódik Claudia egészen olvasmányos stílusa, a könyv közérthető nyelvezete, valamint a fordító, Petró Eszter hozzáértése – aki maga is az ELTE Etológia Tanszékén folytatta tanulmányait, és jelenleg az MTA Kognitív Idegtudományi és Pszichológiai Kutatócsoportjában dolgozik, továbbá kutyakiképző is.
Az ötödik fejezet kitér a bukkanókra, részletezi, hogy mire kell figyelni, például milyen legyen a kutya idegállapota a gyakorlatok közben (ne legyen túlságosan energikus, de ne is legyen teljesen lefárasztva), és milyen legyen a környezet, ahol tanulunk vele (ne legyen ingergazdag, ami elvonhatja az állat figyelmét).
A hatodik fejezetben Claudia összegzi az eddigieket, és elmondja, hogy elsősorban milyen kutyáknak ajánlja a módszert. Tárgymanipulációs feladatoknál kifejezetten előnyös, főleg segítő kutyák kiképzése során (csengetés, ajtónyitás, stb.), mert könnyebben tanítható az állat utánzással.
Ritát felvillanyozta ez az új módszertan, nagyon szeretné kipróbálni a két kutyánkkal, Angie-vel és Ranyval, valamint hozzátette, hogy a „do as I do” nagyon hasznos lehet túlérzékeny kutyák tanítására (mint amilyen a mi Ranynk, aki egy gorombább nézéstől is kiszaladna a világból), mert kizárólag pozitív megerősítéssel dolgozik.
Továbbá az is elnyerte a tetszését, hogy a könyv nem ígéri le a csillagokat az égről, tárgyilagos és objektív, az új módszertannal nem akarja kiváltani a régieket, hanem azokra építve teremt új lehetőségeket az oktatók és a kíváncsi gazdik előtt.
A könyvet köszönjük szépen a Metropolis Mediának!
A Csináld utánam! megvásárolható a Galaktika webshopjában és a könyvesboltokban.
