EZT NÉZTEM – Dűne

 

Dobálózhatnék itt olyan közhelyekkel, mint hogy Frank Herbert örökbecsű klasszikusa megfilmesíthetetlen, vagy hogy Jodorowsky soha el nem készült, monumentális víziója lett volna az igazi (egyébként szerintem nem), de ezeket rengetegen leírták már kismillió alkalommal.

A Dűne körül van egy általános hisztéria, ami valamilyen szinten érthető is, hiszen a sci-fi egyik valódi alapművéről van szó, egy örök klasszikusról. Én most megpróbálok úgy írni róla, mint bármely más filmről, nem egy “szent könyv” adaptációjáról. Jelentős spoilerekkel nem fogok élni azok miatt, akik nem olvasták a könyvet, mindössze arra térek ki, ha valami jelentősebb dolog kimaradt.

EZT NÉZTEM – Dűne részletei…

EZT NÉZTEM – Alapítvány 1-2. rész

 

Asimov Alapítvány-Birodalom-Robot univerzuma a szívem csücske, így aztán nagyon vártam, amikor az Apple TV+ bejelentette, sorozatot készítenek az Alapítványból.

Már az első előzeteseken is látszott, ami gyakorlatilag borítékolható volt: eltérnek az alapanyagtól. Ez nem csoda, az Alapítvány kiemelt helyet foglal el a megfilmesíthetetlennek tartott alkotások közt, és nem véletlen, hogy töretlen népszerűsége dacára eddig senki nem próbálkozott meg azzal, hogy vászonra vigye a történetet.

Most azonban itt van ez a sorozat, rögtön az első két rész, és én a továbbiakban spoileresen fogok beszélni arról, milyennek láttam. Szóval aki nem akarja, hogy lelőjem a poénokat, az ne olvasson tovább. Ezt inkább azoknak írom, akik már megnézték az első részt, mert kíváncsi vagyok a véleményükre (és ugyanezt már leírtam az SF Online-on is, a továbbiakban viszont minden epizód után megírom róla a kis összefoglalómat).

EZT NÉZTEM – Alapítvány 1-2. rész részletei…

AJÁNLÓ – Andy Weir: A Hail Mary-küldetés

 

Andy Weir A Marsi elképesztő sikere után egycsapásra világhírű sci-fi íróvá vált, azon kívül pedig a self publishing kiadók világszerte őrá mutogatnak, hogy magukhoz csábítsák a kezdő írókat, mondván “te is akkora sztár lehetsz majd, mint Andy Weir”. Azért Weir sikeréhez kellett egy s más, és bizony második regényénél, az Artemisnél kissé megbicsaklott. Kiütköztek a gyengeségei, azok a területek, ahol íróként még fejlődnie kell – de azért így is sikerült összehoznia egy közepes űrkalandot.

Féltem, hogy Weir is egykönyves csoda lesz majd, mint Ernest Cline, aki a Ready Player One világsikere után kiadott egy Utolsó Csillagharcos-koppintást, ami pocsék lett, majd idén kijött a Ready Player Two-val, amit ugyan még nem olvastam, de ha hihetünk a kritikusoknak, sajnos nagyon mellényúlt vele.

Andy Weir Cline-hoz hasonlóan harmadik könyvével visszakanyarodott a nagysikerű kezdetekhez, és egy, A Marsihoz hasonló alapszituációból indul ki: magányos űrhajós rettenetesen messze a Földtől, ahol csak önmagára és a fizikára támaszkodhat…

De Weir ügyesen elkerülte, hogy csak lemásolja A Marsit, és egy olyan eredeti, ötletgazdag és szórakoztató történetet tárt elénk, hogy pár fejezet után a padlón keresgéltem az állam.

“Ryland ​Grace egyedül maradt: az utolsó esélyként indított küldetés egyetlen túlélőjeként nem vallhat kudarcot, különben az egész Föld és vele az emberiség is elpusztul. Csakhogy éppenséggel ezt ő maga sem tudja. A saját nevére sem emlékszik, nemhogy arra, hogy hol van, és mit is kéne tennie.

Csak annyit tud, hogy évekig tartó öntudatlanságból ébresztik fel, sok millió kilométerre az otthonától, két holttest társaságában.

Rylandnak lépésről lépésre kell feltárnia a múltját. Így apránként szembesül az előtte álló lehetetlen feladattal: a bolygó kormányai összefogásában sebtiben összetákolt, majd az űr mélyébe kilőtt hajó fedélzetén egymagában kell elhárítania az emberiség kihalásával fenyegető, felfoghatatlan súlyú katasztrófát.

Ha beszámítjuk a képletbe váratlan szövetségesét, talán még sikerrel is járhat.”

 

A regény két szálon fut: az egyik az űrhajón rekedt Grace ténykedését mutatja be, a másik a múltbéli, földi eseményeket, amelyek elvezettek oda, hogy a férfi a Hail Mary fedélzetére került, hiányos emlékekkel.

Azt talán mondanom sem kell, hogy a tudomány megint előtérbe kerül, talán még jobban, mint A Marsiban, és nagyon nagyon sokat fogunk számolni Grace-szel együtt (már akinek van kedve hozzá). Mégsem csak ennyi a regény, nem csupán egy túlélésért folytatott küzdelem, annál rövidesen valami sokkal többé és fontosabbá válik.

A Hail Mary küldetésének célja ugyanis az emberiség megmentése, amelyet egy újonnan felfedezett, földönkívüli organizmus fenyeget, az asztrofág. Ezek lényegében egysejtű, űrbéli lények, a csillagok felszínén tanyáznak és végtelenül szaporodnak. Szaporodásuk közben azonban sajnálatos módon csökkentik a csillag fényerejét, amely klímakatasztrófát idéz elő a Földön.

Az asztrofág egy lenyűgöző létforma, látszik, hogy Weir élvezettel dolgozta ki a lény minden életciklusát, apró tulajdonságait, erősségeit és gyengeségeit. Olyan hitelesen tárja elénk fantáziájának szüleményét, hogy néha akár meg is feledkezhetünk róla, mindez kitaláció.

Szóval Weir új regényében vannak bizony földönkívüli létformák, csillagközi utazás és az emberiség megmentése – ez már önmagában bizonyíthatja, hogy a hasonló alapszituáció ellenére képes volt túllépni A Marsin, és úgy fedezett fel új területeket, hogy közben észben tartotta, mi megy neki jól.

Kedvelem Weir-t, mert amellett, hogy egy jó fej, rendes fickó, aki szívesen válaszol messengeren még az ilyen távoli rajongóinak is, képben van azzal, hogy milyen területeken kell fejlődnie. Az Artemis a legtöbb kritikát a főhősnő, Jazz Bashara miatt kapta. Hiteltelennek érződött, gyakran nevetségesnek hatott, és sokszor nem lehetett átérezni, hogy valóban női karakterről van szó.

Weir most újra férfi elbeszélőt választott, aki első látásra Mark Watney 2-nek tűnik, azt leszámítva, hogy ritkán hagyja el a száját csúnya szó. A regény elején ezt még a kisebb negatívumok közé soroltam (mármint azt, hogy Watney másolata, nem azt, hogy nem káromkodik), hiszen úgy látszott, a szerző biztosra játszik, vagy csak ezt az egy karaktert tudja hozni. Olyan nagyon nem haragudtam volna érte, hiszen a regénynek más van a fókuszában, a tudományos körítés, az izgalmas cselekmény mellett elfér, ha a karakterei nem túl izgalmasak vagy egyediek.

De később rájöttem, hogy tévedtem. Weir két ponton is bebizonyítja, hogy sokat fejlődött karakter-ügyben. Egyrészt a könyv háromnegyedénél csavar egyet főhőse jellemvonásain, amellyel új megvilágításba helyezi, és én ezt olvasóként kellemes meglepetésnek éreztem. Másrészt a regénynek van két igen érdekes mellékszereplője, akik szintén nem hétköznapi figurák. Az egyikük a visszaemlékezős részekben szerepel, és az a feladata, hogy megszervezze a Hail Mary-küldetést. Weir elérte, hogy egyszerre imádjam és gyűlöljem Strattet, sokszor megnevettetett és megdöbbentett; se az Artemisben, se A Marsiban nem található ilyen jól megírt mellékkarakter.

A másik mellékszereplő pedig…
Nos, a nevén kívül (Rocky) róla nem árulhatok el szinte semmit, akkora spoiler lenne. De talán elhiszitek nekem, ha azt mondom, nagyon különleges és szerethető figura. Rocky a kedvenc karakterem lett a regényben, és ő a történet egyik fénypontja.

Hogy folytassam az összehasonlítást A Marsival, a környezet sokkal változatosabb, és a felmerülő és megoldandó problémák is mások, mint ott. Ha van olyasmi amiben talán nem működött olyan jól, az a humor. Szerintem A Marsi ezen a téren jobban teljesített, természetesebb, ösztönösebb volt, a Hail Mary-küldetés humorosabb jelenetei sajnos néha-néha félremennek, és nevetséges szituációkat szülnek. Ezek semmiben nem befolyásolják a történet következetességét, jelentőségük sincs, és csupán a feszültség oldása miatt kerültek bele. Tényleg nagyon szórakoztató és vicces regény lett, de amikor a két asztronauta a szexuális együttlétüket ecseteli a kínosan hallgató Grace-nek, ott már enyhén szólva túltolta a szerző.

A regény összességében véve fejlődés A Marsihoz képest, mindenképpen jobb könyvről beszélünk, ami ugyanahhoz az olvasóközönséghez szól. Szóval akik szerették A Marsit (és vagyunk egy páran), azok most nagyon jól járnak.
Ennél azonban többről van szó. A hard sf-től sokszor még a scifi kedvelő olvasók is idegenkednek, főleg, ha nagyon hard sf-ről beszélünk. A száraz tudomány, a matematika, fizika, csillagászat sokakat elijeszthet, és lelki szemeik előtt talán komolykodó, tudós szerzők követhetetlenül bonyolult regényei jelennek meg…
Weir azonban megmutatja, hogy ez nem igaz, a hard sf ugyanolyan szórakoztató lehet, mint bármi más, és éppúgy alkalmas arra, hogy elvarázsoljon minket, mint egy űropera.

Nem tudom, mi lesz az Artemis filmváltozatával, egy ideje nem hallani róla semmit. Elképzelhető, hogy titkon jegelték a regény szerény kritikai sikere után, és inkább A Hail Mary-küldetésre helyezik a hangsúlyt. Ennek vannak már előjelei, ugyanis a filmváltozathoz leszerződtették Ryan Goslingot (bár én olvasás közben inkább egy Ryan Reynolds-szerű fickót képzeltem magam elé). Igen jól megfilmesíthető alapanyagról van szó, reméljük nem fogják elszúrni, mert alig várom, hogy a mozivásznon lássam Rocky-t!

 

Értékelés: 9/10

 

Ryan Gosling az Első ember című filmben

 


Eredeti cím: The Hail Mary-project
Magyar kiadás: Fumax, Budapest, 2021
Fordította: Rusznyák Csaba
512 oldal
ISBN: 9789634702009

Zsoldos-díj – ajánló és interjú

A Kritizátoron olvashattok egy ajánlót a Gyomlálóról, az Eldobható testekről és a Csillagikrekről, a 2021-es Zsoldos Péter-díjra jelölt regényekről.

https://www.kritizator.hu/zsoldos-dij-2020-konyvajanlok-a-magyar-sci-fi-termes-legjava/

Ezen kívül egy rövidke interjú is megjelent velem a díj honlapján, ezt itt találhatjátok:

https://zsoldospeter.hu/shortlist-2021/interju-juhasz-rolanddal/

A közönségdíjra még március 31-ig lehet szavazni itt, a zsűri döntését pedig április 20-án teszik közzé.

 

Kedvenc idei SFF könyvborítóim

A borítógrafika / borítótervezés külön művészet, és aki ért hozzá, olyan külcsínt tud adni egy regénynek, amely rögtön felkelti az ember figyelmét. Van, amikor ehhez elég egyetlen nagyon erős jelkép, és akad, amikor a részletgazdagság ragadja meg a fantáziánkat. Egy új regény megjelenésekor – különösen, ha a szerző neve még nem olyan, hogy önmagában eladja a telefirkantott szalvétát is – a borítónak elsődleges szerepe van a marketingben.

Nagyon sokan jegyezték meg a Korcsok olvasói közül, hogy először Tóth Zoltán grafikája miatt akadt meg a tekintetük a köteten.

Úgy érzem, a borítógrafikusok munkája méltatlanul alulértékelt, és egy régebbi közönségszavazás során, ahol a legjobb borítókra lehetett szavazni, meg is említettem a szavazás szervezőjének, hogy legalább a művészek nevét megemlíthetnék, ahelyett, hogy minden dicsfény az íróra és/vagy a kiadóra vetül.

A fantasztikum hazai, 2020-as megjelenései közül nekem az alábbi borítók tetszettek legjobban. Nem olvastam mindegyiket – sőt, ezek közül eddig alig olvastam valamit, mert idén inkább az elmúlt egy-két évből szemezgettem (Xeno, Hadállat, stb.), illetve néhány elmaradt klasszikust igyekeztem bepótolni (például Lemtől a Solarist) -, de a borítójuk igazán tetszetősre sikeredett.


William Gibson: Mozgástér
Grafika: Hegyi Péter


Matt Ruff. Lovecraft Földjén
Grafika: Jaime Putorti


Christopher Paolini: Álmok a csillagok közt
Grafika: Lindy Martin, Faceout Studio


Silvia Moreno-Garcia: Jádeisten, Árnyisten
Grafika: Daniel Pelavin


Brandon Hackett: Eldobható testek
Grafika: Müller Péter


Frank Herbert: A Dűne messiása
Grafika: Molnár Márk


Josh Malerman: Malorie
Grafika: Tóth Zoltán


Bíró Szabolcs: Lázár evangéliuma
Grafika: Bodnár Balázs

 

HungaroCon 40. – A járvány és az irodalom

hungarocon járvény és az irodalom

A koronavírus járvány miatt elmaradt tavaszi programok miatt már nagyon vártam a két szeptemberi rendezvényt, az Ünnepi Könyvhetet és a HungaroCon. Sajnos épp tegnap derült ki, hogy a Könyvhét mégis elmarad, azonban a HungaroCon szervezése halad tovább, és úgy néz ki, egyelőre nincs akadálya a megtartásának.

A tavalyi és tavalyelőtti Conhoz hasonlóan idén is benne leszek egy kis kerekasztal beszélgetésben, amelynek a témája ezúttal a járványok a sci-fi irodalomban. Fedina Lídia és Szélesi Sándor lesznek a beszélgető partnereim, akik szintén írtak már járványregény – Lídia a Virokalipszist, Sándor pedig a Pokolhurok című regényt néhány évvel ezelőtt.

Én az idén megjelent Gyomláló apropóján veszek részt a beszélgetésben, a “járványregényem” miatt, amelynek a megjelenése épp egy járvány miatt csúszott. A kerekasztal beszélgetésen szóba kerülhet majd, miként dolgoztam ki a regényben szereplő betegségek terjedését, a társadalmi hatásukat és a megoldásukra tett erőfeszítéseket, valamint szívesen válaszolok a kérdéseitekre. Ha van esetleg egy példányotok a regényből, és szeretnétek, hogy belefirkáljak, bátran hozzátok el!

Íme a hivatalos ismertető a programajánlóból:

A járvány és az irodalom
Láttunk, olvastunk már a Föld élővilágát befolyásoló vírusjárványokról szóló filmeket, könyveket. Sokszor a jelenlegi járványnál sokkal súlyosabb lefolyásúakat is, amelyek bár az elején veszélytelennek tűntek, de a végkifejlet hol horrorisztikus lett, hol nagy veszteségek árán sikerült győzedelmeskednie rajtuk az emberiségnek.
Nem tudhatjuk, hogy a jelenlegi vírusjárvány elején, közepén, vagy a vakcina feltalálásával a vége felé közelítünk-e már. De izgalmas kérdésnek tűnik, hogy a járványregények írói hogyan látják a jelenlegi helyzetet. Mennyire hasonlít a mostani ragály a könyveikben írtakhoz? Borúsabban, vagy bizakodóbban tekintenek-e a jövő felé? Mi ösztönözte őket arra, hogy az emberiség életét befolyásoló járványokról írjanak? Csak egy régi pandémiára alapozva vetették papírra a történeteiket, esetleg látszott az előjele annak, hogy az emberiséget előbb-utóbb egy világjárvány kirobbanása fenyegeti?
A beszélgetésen részt vevő írók: Fedina Lídia, Juhász Roland (R. J. Hendon), Szélesi Sándor (Anthony Sheenard)

Moderátor: Antal József

Event: https://www.facebook.com/events/531915901001692/

Az idei HungaroCon lesz a negyvenedik rendezvény, szeptember 5-én tartják az FMK-ban (Ferencvárosi Művelődési Központ, 1096 Budapest, Haller u. 27.), és az alábbi programokra számíthattok még:

  • Bestseller – Az ellopott kézirat – Vidám szituációjáték írókkal
  • Világító fák? – A géntechnológiában rejlő lehetőségek és érdekességek
  • Járj a hősök útján! – Hogyan épül fel a hősök karaktere a filmekben, és mit tanulhatunk ebből?
  • A sci-fi és a szépirodalom kapcsolata – Örök kérdés: beszélhetünk-e szépirodalomról a sci-fi zsánerben?
  • A Fertőzés (Contagion, 2011) című film és a SARS-COV-2 vírus – Megjósolta a film a jövőt?
  • 25 éves a Voyager csillaghajó – Star Trek érdekességek, bakik, kvíz
  • A misztikus Dűne – A Dűne regények titokzatos üzenetei
  • Féljünk-e a kemikáliáktól? – Vajon minden vegyszerre gyanakodva kell tekintenünk?
  • Földim, vagy mégsem az? – Az Isekai műfaj térhódítása
  • A járvány és az irodalom – Beszélgetés vírusregényt írt szerzőkkel
  • #GirlPower — Wonder Woman, Captain Marvel — Szuperhősnők, és a kiadói stratégia
  • Fikció a filmekben és a lehetséges jövő – A filmekben elképzelt jövőből mi valósítható meg és mi nem?
  • Cosplay versenyek a világban – Tudd meg, mire számíthatsz, ha külföldi cosplay versenyeken szerepelnél
  • Aliens, avagy az 1980-as évek hadtörténete az űrben
  • Az antibiotikumok jövője – Legyőzheti az orvostudomány a baktériumokat?
  • SFF Vektor: Elolvasásra ajánlott sci-fi és fantasy könyvek
  • Galaktika kiadó könyvbemutatója és Galaktika-díj győztesének bejelentése
  • The Hungarocon Cosplay Cup – Cosplayverseny
  • Díjátadók – Monolit-díj, Preyer Hugo-pályázat, Trethon-gyűrű

További információ és kedvezményes jegyek elővételben: www.hungarocon.hu

 

[DISPLAY_ULTIMATE_SOCIAL_ICONS]

Szavazz a tavalyi év legjobb sci-fi novelláira!

Elkezdődött a szavazás a scifi.hu oldalán a Monolit-díj közönségdíjára nevezett novellákról. A jelölt történetek közül egyet én követtem el, a Túlvilág Részvénytársaság a Galaktikában jelent meg, talán néhány olvastátok.

Ha valamelyik művet érdemesnek találjátok rá, kérlek szavazzatok. Regisztráció ugyan kell hozzá, de az egész csak pár kattintás, és a scifi.hu senkit sem bombáz hírlevelekkel 😉

Itt tudtok szavazni: https://www.scifi.hu/2020/08/10/monolit-dij-2020-kozonsegdij/

 

A 2020 évi Monolit-díjra jelölt novellák:

Antal József: Lúzer (Galaktika 350 – Metropolis Media)
Ács Imola: Életmű (SF Galaxis 2. – Avana, Metropolis Media)
Barnóczky Ákos: A gyakornok (Galaktika 355 – Metropolis Media)
V. K. Bellone (Baráth Veronika): BioRob Sexrobot C694 (SF Galaxis 2. – Avana, Metropolis Media)
V. K. Bellone (Baráth Verronika): Somnium mendax (SF Galaxis 2. – Avana, Metropolis Media)
Bodor Áron: Bizalom (Galaktika 349 – Metropolis Media)
Bojtor Iván: A dobos (Galaktika 348 – Metropolis Media)
Bojtor Iván: A vastundra (Galaktika 353 – Metropolis Media)
Boldog Daniella: Eternime (Galaktika 347 – Metropolis Media)
Ronil Caine (Zelnik Péter Zénó): Rés (Galaktika 345-346 – Metropolis Media)
Andrej Iljics Dajcs (Dési András György): Az öszvér (Galaktika 351 – Metropolis Media)
Ecsédi Orsolya: Elv (Galaktika 356 – Metropolis Media)
Erdész Róbert: A 3lábú holló (A jádekoponyák szigete – Metropolis Media)
Esvy (Sági Veronika): DS Noir (SF Galaxis 2. – Avana, Metropolis Media)
Fedina Lídia: Átkozott köd (Galaktika 355 – Metropolis Media)
Fedina Lídia: Iszonyat (Galaktika 348 – Metropolis Media)
Gulisio Tímea: Arclemosó tej (Galaktika 352 – Metropolis Media)
Hegedüs András: Befejezetlen múlt (SF Galaxis 2. – Avana, Metropolis Media)
R. J. Hendon (Juhász Roland): Túlvilág Részvénytársaság (Galaktika 348 – Metropolis Media)
Huszár Karina: Hat óra az élet (Galaktika 350 – Metropolis Media)
Komor Zoltán: Plázafej (Galaktika 346 – Metropolis Media)
Kovács Attila: Amnesion láncai (Galaktika 350 – Metropolis Media)
Dushan Lechky: Tárcsák csövek lemezek (SF Galaxis 2. – Avana, Metropolis Media)
Nerine Lux (Nemes Luca): Üveggolyók (SF Galaxis 2. – Avana, Metropolis Media)
Makai Máté: Zeusz-komplexus (Galaktika 354 – Metropolis Media)
Márki István: Kis lépés (Galaktika 352 – Metropolis Media)
Molnár Csaba: Fantázia 2.0 (A jádekoponyák szigete – Metropolis Media)
Molnár Csaba: Hegemónia (Galaktika 351 – Metropolis Media)
Nagy Levente: A Tanya Planéta (SF Galaxis 2. – Avana, Metropolis Media)
Nemere István: Távol a csillagtól (Galaktika 350 – Metropolis Media)
Nemere István: Tervezési feladat (Galaktika 346 – Metropolis Media)
Ozsváth Tamás: Idegen idelenn (SF Galaxis 2. – Avana, Metropolis Media)
Johhny Silver (Rátkai Szilver): Parancsfelülírás (SF Galaxis 2. – Avana, Metropolis Media)
Szente Mihály: Robotokkal soha (Galaktika 347 – Metropolis Media)
Szélesi Sándor: Bicajtúra a dombon túlra (Galaktika 350 – Metropolis Media)
Szélesi Sándor: Mikulás itt van (Galaktika 357 – Metropolis Media)
Szélesi Sándor: Örök visszatérés (A jádekoponyák szigete – Metropolis Media)
Szöllösi Kristóf: Legzöldebb város (SF Galaxis 2. – Avana, Metropolis Media)
Tépő Donát: Pótlás (Galaktika 351 – Metropolis Media)
Toochee (Kovács T. Mihály): A halál előtt (Galaktika 347 – Metropolis Media)
Török Dávid: A bálnavadász (SF Galaxis 2. – Avana, Metropolis Media)
Urbánszki László: Friss levegő (A jádekoponyák szigete – Metropolis Media)
Urbánszki László: Más volt (Galaktika 353 – Metropolis Media)
Varga Csaba Béla: A hegy törvénye (Galaktika 357 – Metropolis Media)
Varga Csaba Béla: Halhatatlanok (Galaktika 354 – Metropolis Media)
Varga Csaba Béla: Kátya választása (Galaktika 350 – Metropolis Media)
Varga L. László: Bervia Rt. (Galaktika 357 – Metropolis Media)
Vörös István: Lábnyomok a Holdon (A jádekoponyák szigete – Metropolis Media)
Jules Winkler (Somogyi Gyula): Döntések (Galaktika 349 – Metropolis Media)
Peter F. Wolf (Farkas Péter): eMiózis (SF Galaxis 2. – Avana, Metropolis Media)
Zabán Tamás: Apa majd elvisz (SF Galaxis 2. – Avana, Metropolis Media)
Zeke Lilla: Szardella (SF Galaxis 2. – Avana, Metropolis Media)

[DISPLAY_ULTIMATE_SOCIAL_ICONS]

A génszerkesztés mindent megváltoztat, örökre

A Gyomlálóban olvashattátok azt a kifejezést, hogy dizájner babák, amely nem egy újkeletű gondolat, foglalkozott a genetikailag tervezett emberek problémájával már egy rakás regény és film (kedvenceim a témában a Gattaca c. film, illetve a Szép Új Világ – itt ugyan nem a mai értelemben vett modern génaminpulációt alkalmazzák, de a célja, lényege ugyanaz).

A génmódosítással foglalkozik a Kurzgesagt youtube-csatorna alábbi kis videója. Nagyon szeretem ezt a csatornát, rövid, de színvonalas ismeretterjesztő / magyarázó videóik egy csomó érdekes problémát járnak körül.

Van magyar felirat is.

“Dizájnerbabák, a betegségek vége, génmódosított emberek, akik soha nem öregszenek meg. Elképesztő dolgok, melyeket eddig csak sci-fi történetekből ismerhettünk, most valósággá válnak. Az egyetlen, amit biztosan tudhatunk, hogy rengeteg minden fog visszafordíthatatlanul megváltozni.”

[DISPLAY_ULTIMATE_SOCIAL_ICONS]

Koronavírust loptak a majmok

Indiában elég pofátlanul lopnak a majmok, de most minden korábbin túltettek: megtámadtak egy laborasszisztenst, és elvitték a nála lévő koronavírus-mintákat. Most a hatóságok attól tartanak, hogy a majmok megfertőzhetik az embereket a környéken.

Az ilyen kis sztorik azok, amelyek miatt biztosan tudom, hogy a valóságban élek, és nem egy disztópikus vagy poszt-apokaliptikus regény szereplője vagyok.

Csak a valóság tud ilyen eszement közjátékokat produkálni még a legnagyobb felfordulás közepén is. Ha ez most regény lenne, a főhösök már a végjátékban futnának versenyt az idővel, és nem férne bele egy ilyen kis geg.

De a valóság vastagon szarik a dramaturgiára.

[DISPLAY_ULTIMATE_SOCIAL_ICONS]