Egy MI fantázialényeket tervezett

 

Ezeket a képeket egy mesterséges intelligencia készítette, amikor a programozó azt mondta neki, hogy alkosson új állatokat sok-sok bogár, emlős és madár fekete-fehér képe alapján. Egy-két alkotás szerintem elég para lett, mindenesetre érdekes maga az alkotói folyamat: a szoftver láthatóan abból dolgozik, ami már adot. Létező állatok létező testrészeit keverte össze, alkotott új kombinációkat a meglévő elemekből…

Ahogy mi emberek is sokan, amikor arra sarkall valami, hogy képzeljük el a nemlétezőt. Számtalan film, képzőművészeti vagy irodalmi alkotás fantázialényei levezethetők valóságos élőlényekből. A kedvenceim az Alien Xenomorph-jai, a Dolog, a dementorok, és talán a Júdás-faj.

Ezek közül alighanem a Xenomorph a legegyedibb és legeredetibb alkotás (Giger bácsi azért rendesen odatette magát), de még abban is felismerhető, milyen testrészek inspirálták, ráadásul az első rész misztikus, érthetetlen, lovecrafti szörnyetege a második filmre egy lépéssel még közelebb kerül a valósághoz, amikor kiderül a bolyszerű társadalmuk, élükön a tojásokat rakó királynővel.

Mi az igazán eredeti? Az, ami 100%-osan a fantázia szüleménye? Egyáltalán elképzelhetünk ilyesmit? És ha nem, ha minden képzeletbeli lény szükségszerűen valamilyen valóságos dologból fakad, hol húzódhat a bizonytalan határ az eredeti alkotások és az unalmas, ötlettelen kreálmányok között? Lehet, hogy az egésznek a kulcsa az összetettség, bonyolultság? Ettől lesz „jobb” egy Xenomorph egy egyszarvúnál?

 


Forrás: hvg

[DISPLAY_ULTIMATE_SOCIAL_ICONS]

Vélemény, hozzászólás?

Az e-mail címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük

Ez az oldal az Akismet szolgáltatást használja a spam csökkentésére. Ismerje meg a hozzászólás adatainak feldolgozását .