A génszerkesztés mindent megváltoztat, örökre

A Gyomlálóban olvashattátok azt a kifejezést, hogy dizájner babák, amely nem egy újkeletű gondolat, foglalkozott a genetikailag tervezett emberek problémájával már egy rakás regény és film (kedvenceim a témában a Gattaca c. film, illetve a Szép Új Világ – itt ugyan nem a mai értelemben vett modern génaminpulációt alkalmazzák, de a célja, lényege ugyanaz).

A génmódosítással foglalkozik a Kurzgesagt youtube-csatorna alábbi kis videója. Nagyon szeretem ezt a csatornát, rövid, de színvonalas ismeretterjesztő / magyarázó videóik egy csomó érdekes problémát járnak körül.

Van magyar felirat is.

“Dizájnerbabák, a betegségek vége, génmódosított emberek, akik soha nem öregszenek meg. Elképesztő dolgok, melyeket eddig csak sci-fi történetekből ismerhettünk, most valósággá válnak. Az egyetlen, amit biztosan tudhatunk, hogy rengeteg minden fog visszafordíthatatlanul megváltozni.”

Egy MI fantázialényeket tervezett

 

Ezeket a képeket egy mesterséges intelligencia készítette, amikor a programozó azt mondta neki, hogy alkosson új állatokat sok-sok bogár, emlős és madár fekete-fehér képe alapján. Egy-két alkotás szerintem elég para lett, mindenesetre érdekes maga az alkotói folyamat: a szoftver láthatóan abból dolgozik, ami már adot. Létező állatok létező testrészeit keverte össze, alkotott új kombinációkat a meglévő elemekből…

Ahogy mi emberek is sokan, amikor arra sarkall valami, hogy képzeljük el a nemlétezőt. Számtalan film, képzőművészeti vagy irodalmi alkotás fantázialényei levezethetők valóságos élőlényekből. A kedvenceim az Alien Xenomorph-jai, a Dolog, a dementorok, és talán a Júdás-faj.

Ezek közül alighanem a Xenomorph a legegyedibb és legeredetibb alkotás (Giger bácsi azért rendesen odatette magát), de még abban is felismerhető, milyen testrészek inspirálták, ráadásul az első rész misztikus, érthetetlen, lovecrafti szörnyetege a második filmre egy lépéssel még közelebb kerül a valósághoz, amikor kiderül a bolyszerű társadalmuk, élükön a tojásokat rakó királynővel.

Mi az igazán eredeti? Az, ami 100%-osan a fantázia szüleménye? Egyáltalán elképzelhetünk ilyesmit? És ha nem, ha minden képzeletbeli lény szükségszerűen valamilyen valóságos dologból fakad, hol húzódhat a bizonytalan határ az eredeti alkotások és az unalmas, ötlettelen kreálmányok között? Lehet, hogy az egésznek a kulcsa az összetettség, bonyolultság? Ettől lesz “jobb” egy Xenomorph egy egyszarvúnál?

 


Forrás: hvg

Nyerj egy példányt a Gyomlálóból!

 

Ha szeretnél egy dedikált kötetet, nem kell mást tenned, az eredeti facebook bejegyzés alá kommentben megírni, mit olvastál a járvány idején!

A sorsolásban azok vesznek részt, akik hozzászólnak és/vagy megosztják a bejegyzést.

A határidő június 27. (szombat) éjfél, a nyertes nevét pedig vasárnap este hat órakor teszem közzé az oldalon, külön facebook bejegyzésben, és ennél a bejegyzésnél is feltüntetem majd. A nyertessel privát üzenetben veszem fel a kapcsolatot.

Az ajándékcsomagot jövő héten juttatom el a boldog nyerteshez.

 

Koronavírust loptak a majmok

Indiában elég pofátlanul lopnak a majmok, de most minden korábbin túltettek: megtámadtak egy laborasszisztenst, és elvitték a nála lévő koronavírus-mintákat. Most a hatóságok attól tartanak, hogy a majmok megfertőzhetik az embereket a környéken.

Az ilyen kis sztorik azok, amelyek miatt biztosan tudom, hogy a valóságban élek, és nem egy disztópikus vagy poszt-apokaliptikus regény szereplője vagyok.

Csak a valóság tud ilyen eszement közjátékokat produkálni még a legnagyobb felfordulás közepén is. Ha ez most regény lenne, a főhösök már a végjátékban futnának versenyt az idővel, és nem férne bele egy ilyen kis geg.

De a valóság vastagon szarik a dramaturgiára.

 

 

MEGJELENT a Korcsok előzménytörténete: Gyomláló

A 22. században járunk. Az emberiség rohamosan halad afelé, hogy új biotechnológiai megoldásokkal választ találjon problémáira, és egyre ellenállóbbá tegye önmagát. Úgy tűnik, a fejlődésnek csupán etikai megfontolások szabhatnak ideig-óráig határt. Csakhogy mindig akad olyan ellenség, amely megtalálja a kiskapukat, és hirtelen, a legváratlanabb módon csap le.

Danyelle Gardens, a londoni egyetemista élete egyik napról a másikra fenekestül felfordul, amikor egy buli után megtámadják. Ráadásul hamarosan rá kell jönnie, hogy az egész világ megváltozik körülötte – a változás pedig gyors és erőszakos. Civilizációnknak nem is egy, de rövidesen több különböző halálos járvánnyal kell szembenéznie, amelyek átformálják viszonyunkat a természettel: az, ami egykor csodálatra késztette az embert, hamarosan félelemmel és utálattal tölti el, az indulatok pedig elszabadulnak. Danyelle akaratán kívül kerül az események középpontjába. A világméretű katasztrófa erejét meghaladó kihívások elé állítja, és mindent fel kell áldoznia, hogy megmentse azokat, akiket szeret.

A Gyomláló egy fiatal lány pokoljárásán keresztül mutatja be, mi történt kétezer évvel a Korcsok két főhőse, Rany és Angyal találkozása előtt. Az önmagában is kerek egészet alkotó történet olyan kérdéseket feszeget, melyek napjainkban aktuálisabbak, mint valaha.

 

A regény megvásárolható országszerte a könyvesboltokban és a Főnix Könyvműhely webshopjában.

Megvásárolom

 

Itt is megtalálhatod:

 

A Korcsok Zsoldos Péter-közönségdíjat kapott!

Szeretném mindenkinek megköszönni, aki rám, illetve a regényre szavazott. Nagyon hálás vagyok nektek, és ígérem, igyekezni fogok a folytatással! 🙂

 

 

NOVELLA – Pogácsa

Ez a rövid kis novella a szokásostól eltérően nem sci-fi. Azért remélem, élvezni fogjátok 🙂

Pogácsa

R. J. Hendon

Anitát az arcába lendülő hurkás kis karocska ébresztette. Óvatosan leemelte magáról az éjszaka közepén maga mellé fektetett gyermeke végtagját, és egy elnyomott ásítással oldalra fordult. A redőny résein keresztül vízszintes vonalakat rajzolt a hálószoba falára a hajnali világosság. Férje már úton volt a munkahelyére.

Ismerte magát annyira, hogy tudja: már nem fog visszaaludni. Megpróbált észrevétlenül kisurranni a szobából, hogy legyen ideje meginni egy kávét, de a reccsenő szalagparketta meghiúsította terveit. A felzendülő gyereksíráshoz rövidesen a szomszéd szobából átszűrődő „Anya! Anya!”-kiáltások társultak.

Anita felnyalábolta a nagy ágyról a másfél éves Bencét, és a folyosón találkozott a szobájából kitámolygó, álmos szemű, négyéves Petivel, aki ugatós köhögéssel kívánt jó reggeltet. Amíg a gyerekek boldogan kortyolták a kakaójukat és majszolták a vajaskiflijüket, épp maradt annyi ideje, hogy lefőzze az áhított kávét a kotyogósban.

Miután kellőképp felébredt, kiporszívózta a lakást – a folyosót kénytelen volt kétszer, mivel kiszakadt a porzsák, és egy bús puffanással beterítette a járólapot –, majd elindította a mosógépet egy nadrágzsebben felejtett papír zsebkendővel.

A gyerekek hozzáláttak, hogy egymáson, a macskán és a lakás berendezési tárgyain vezessék le felgyülemlett energiáikat, Anita pedig répát pucolt, hagymát aprított, húst szeletelt, babot áztatott. A főzést Bence éktelen visítására félbeszakította, és elindult, hogy kiszabadítsa a két ruhásszekrény közé beszorult gyermeket, ám a menekítő akciónak az odaégett vöröshagymával fizette meg az árát. Kiborította a megfeketedett kockákat, és újra kezdte az elejétől. Negyed órával később már vidáman bugyborékolt a tűzhelyen a bableves, a mirelit pogácsák pedig sárga fényben izzadtak a sütőben.

Anita egy elégedett sóhajjal lehuppant a kanapéra, amellyel akaratlanul azt sugallta gyermekeinek, hogy elérkezett az idő egy kis anyanyúzásra. Az egyre hevesebbé váló játékot azzal sikerült kordában tartania, hogy leült velük a szőnyegre legózni – így negyed annyi óvatlan taposást kellett elszenvednie.

A macska épp ebéd előtt látta elérkezettnek az időt, hogy a nappali közepén megszabaduljon a szőrgombóctól, és Anita mindössze egy másodperccel késett el a fehér szőnyeg megmentéséről. Mire kisikálta a szennyeződést a hosszú, bolyhos szálak közül, a konyhából gyanús szag gomolygott ki; ekkor jutott eszébe, hogy megfeledkezett a pogácsákról. Már menthetetlenek voltak: kicsi, feketedő buckák maradtak belőlük.

A gyerekek pogácsa nélkül is elégedetten szürcsölték a bablevest, igaz, Bence szokása szerint az ebéd végén leborította a tálat a földre és beterítette a padlót. Anita feltakarította a kiömlött levest, átpelenkázta a kicsit, gumicukorral megvesztegette Petit, hogy vegye be a gyógyszert, majd őt is átöltöztette, mert magára löttyintette a málnaszörpöt. A csendes pihenőre hálózsákba feszegette a vonagló, sikítozó Bencét, és ágyba parancsolta Petit. A nagyobbik fiú ahogy elfeküdt, rögtön el is kezdett köhögni. Ezzel minduntalan felébresztette a másik szobában pihenő öccsét, aki hangos bömböléssel felelt rá.

Mire Anita férje hazaért a munkából, a gyerekek már újfent a szoba közepére borított játékok közt fetrengtek. Szemhunyásnyit sem aludtak.

– Sziasztok! – köszönt András, és felakasztotta kabátját a fogasra.

Felesége egy csókkal köszöntötte, míg a gyerekek önfeledt extázisban körülugrálták apjukat.

– Milyen napod volt? – kérdezte Anita, miután szóhoz jutott.

– Ne is mondd! – legyintett András.

A konyhában melegített magának egy tányér bablevest, Anita pedig vágott neki egy szelet kenyeret.

– A fél nap értekezlettel telt, bent ültünk mind a tárgyalóban és hallgattuk a negyedéves jelentést. Tíz perc után azt hittem, lefordulok a székről. Aztán elővettem a mobilt. Máshogy nem lehet kibírni…

– Aha.

András megkóstolta a bablevest, és jólesően csettintett a nyelvével. Aztán észrevette a kenyeret, és kérdőn feleségére nézett.

– Pogácsa nincs?

 

NOVELLA – Túlvilág Részvénytársaság | Galaktika 348.

Megjelent a márciusi Galaktika, benne egy novellámmal, amelynek címe: Túlvilág Részvénytársaság

Egy cég a tudat lementésével a halál utáni élet lehetőségét kínálja fel tehetős ügyfelek részére. Azonban az egyik előfizető nem várt problémák elé állítja a vállalat jogászait, mert felesége meggyilkolása miatt halálra ítélték…

A Galaktika magazint keressétek az újságárusoknál, vagy a Galaktikabolt webshopban!

 

Rany osztja az észt… a túlhalászatról

Skadi című novellám a tengerek túlhalászatából fakadó veszélyekre hívja fel a figyelmet.

Óceánjaink túlhalászata azt jelenti, hogy a halászat olyan gyors ütemben zajlik, hogy az egyes fajok már nem képesek pótolni a kifogott mennyiséget. Napjainkban ez a tengeri élővilágot fenyegető legnagyobb veszély, amelynek orvoslására halászati kvótákat határoztak meg, ez azonban sajnos még tovább rontott a helyzeten, mert egyrészt nemzetközi szinten nem kikényszeríthető a betartásuk, másrészt fellendült miatta az illegális halászati tevékenység.

Ha csak a legális hajóflottákat vesszük figyelembe, ma háromszor több halászflotta van, mint amennyit az óceánok el tudnának tartani. Azonban az 1989-es rekordmértékű fogási mennyiséget nem tudják túlszárnyalni, a fogott mennyiség rohamosan csökken.

A túlhalászat sajnálatos velejárója az is, hogy nem csak a kifogott halak egyedszámában okoz drasztikus csökkenéseket, hanem ez egész táplálékláncot befolyásolja. A Balti-tengeren például – ahol a Skadi játszódik – a túlhalászatot a fókák és a tengeri madarak populációi is megérezték, amikor az élelmük fogyatkozni kezdett.

 

 

A tőkehal populáció, amely a balti-tengeri halászat legfontosabb halfaja, már 1999 óta nem tudja pótolni a kifogott mennyiséget, jelenleg történelmi mélyponton van az egyedszáma.

Az Európai Unió által megállapított kvóták azonban túl magasak: 2017 októberében 5597 tonnában állapította meg a balti-tengeri tőkehal maximálisan kifogható mennyiségét, azonban a populáció felépüléséhez legfeljebb 1376 tonnás kvótára lenne szükség.

Az Európai Unió a halászati termékek legnagyobb egységes piaca a világon, tagországai a legfontosabb nettó importőrök. Érthető tehát, hogy igen nagy pénzekről van szó, amikor döntéseket hoznak a kvótákról. Azonban, ha a jelenlegi helyzet folytatódik, már 2020-ban helyrehozhatatlan lesz a balti-tengeri tőkehal állománya.

 

 

Az olyan hatalmas halászhajók, mint a történetben szereplő Skadi, a világon jelenleg munkában álló 3,8 millió halászhajónak csupán 1%-át teszik ki, mégis ez az 1% végzi el a teljes halászat felét. A profit maximalizálása érdekében a jelenlegi trend a hajók méretének növelése, “szuper-halászhajókat” bocsátanak vízre, amelyek kétféle módszerrel dolgoznak. Egyik részük vontatóhálós technikát alkalmaz (ez jelenti a legnagyobb környezetkárosítást, mert a tengerfenéket gyakorlatilag legyalulja), a másik pedig fenékzsinóros módszerrel (amely viszont a halászó madarakra jelent hatalmas veszélyt, amikor a csalétkekre lecsapva bekapják a horgot és megfulladnak).

​A túlhalászat elleni megoldás lehetne a pihentető időszak bevezetése, amelynek során egy-egy veszélyeztetett halfaj halászatát betiltják. Ezek az időszakok a fajok szaporodási idejére esnének, így lenne esélye regenerálódni a populációnak. Természetesen ezeket a szabályokat szigorúan be kellene tartatni, amelyhez külön szervezetet kellene felállítani és egységeket létrehozni.

A történetben genetikailag módosított fajokkal akarják újranépesíteni a Balti-tengert. Történtek már hasonló próbálkozások a valóságban is: emberi fogyasztásra alkalmas, genetikailag módosított (GMO) halakat hoztak létre. 2015 novemberében az Egyesült Államok jóváhagyta a génmódosított AquAdvantage lazac forgalmazását. Ez a GMO lazac az atlanti lazac változata, amelyben a növekedési hormonért felelős gén a chinook lazacból és egy óceáni tőkehalfajból származik, ezért kétszer gyorsabban tud növekedni. Alig másfél év alatt elérheti a piacképes súlyát.

Természetesen ez felvet néhány problémát. A génmódosított halakat természetes vizektől hermetikusan elzárt környezetben fejlesztik – a legtöbb esetben. Azonban korábban is volt már rá példa, hogy halneveldékből természetes vizekbe kerültek át állatok. Génmódosított élőlényeknél ez a kockázat fokozott veszélyt jelent, hiszen például egy fele annyi idő alatt felnövő faj sikeresebb, gyorsabban szaporodik, ezáltal kiszoríthatja természetes rokonát a környezetéből. Továbbá a természetes vizekbe kijutott, módosított állatok evolúciós változásokon mehetnek keresztül.

 

AquAdvantage lazac és természetes rokona. Mindkét példány 18 hónapos

 

Ha szeretnél részt venni a tengeri élővilág védelméért folytatott küzdelemben, támogathatod például az OCEANA-t, amely a legnagyobb nemzetközi, non-profit szervezet. Az Oceana a tengerek megmentéséért munkálkodik, egyik legfontosabb feladataik közé tartozik a túlhalászat elleni fellépés.

https://act.oceana.org

 

AJÁNLÓ – Claudia Fugazza: Csináld utánam!

Rendhagyó könyvajánlóval jelentkezem, ugyanis ez a mostani nem egy sci-fi, de még csak nem is regény, hanem a Metropolis Media kiadásában magyarul megjelent Csináld utánam! című módszertan-könyv. Mint tudjátok, a sci-fi mellett a másik szerelemem a kutyák világa, ez a könyv pedig egy új módszert ismeretet meg az olvasókkal a kutyakiképzésről, valamint a kutyák szociális tanulásáról.

 

“AJÁNLÓ – Claudia Fugazza: Csináld utánam!” bővebben